Körforgás Write tag - Vénasszonyok nyara

Cím: Körforgás Write Tag - Október

Kategória: egyéb, tag, kérdőív
Korhatár: -

Idő: 2024. május

Inspiráció: Abeth, Emilia

Figyelmeztetés: -

Megjegyzés: Sziasztok! Ismét elérkeztünk oda, hogy kihívtak, aminek őszintén örülök, bár már gondolkoztam azon, hogy megírom. Úgyhogy innen is ezer köszönet Abeth, adtál rá egy plusz löketet <3

Szabályok:

> Bármikor csatlakozhatsz – a korábbi hónapok kitöltése nem kötelező, de persze szabad.

> Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!

> A linktree segítségével jelöld a játék ötletgazdáját!

> Ha másnál láttad a taget, linkkel jelezd, hogy tőle hoztad!

> A játék platformfüggetlen – bárhol találkoztál vele, átviheted magadhoz, akkor is, ha más platformon vagy aktív.

> Jelölni szabad, de nem kötelező – beszállhatsz akkor is, ha senki nem hívott ki, és neked sem kell másokat jelölnöd. De ha szeretél meghívni embereket, megteheted, csak értesítsd őket.

> A bannert vinni szabad, de nem kötelező.

> Válaszolj a kérdésekre! (Ha van +1-es, azt se felejtsd ki!)

> Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! (nem kötelező)

> Ha van kedved, kommenteld akár az ötletgazdához, akár ahhoz, akinél láttad a taget, hogy kitöltötted, hátha bekukkantanak hozzád! ;)

Kérdések - Vénasszonyok nyara:

1. Hány évesen kezdtél írni?

2. Milyen korúak a főszereplőid?

3. Mennyire dolgozol változatos korú szereplőkkel? Vannak gyerekek, idősek is?

4. Ahogy “öregedtél”, változott, hogy miket írsz?

5. Képzeld el a szereplőidet 80 évesen. Milyenek lesznek? :D

+1 kérdés, amit én teszek fel neked: 

Te hogyan képzelnéd el a kedvenc főszereplőd halálát? Írj róla egy max. 200 szavas egyperces történetet!

Válaszok:

1. Hány évesen kezdtél el írni?

Ha jól emlékszem, komolyabban tizenöt évesen kezdtem belevágni. (Igen, aztán rendszeresen abba maradt, pedig akármennyire szeretném, hogy rendszerezett, szép napi beosztásom legyen, ha az ég rám szakad sem fog össze jönni :D) Előtte is írtam, csak magamnak. Akkor még jobban érdekelt a kódolás, mint az írás, mára ez cseppet egyensúlyra talált.

2. Milyen korúak a főszereplőid?

Na, ez szép lesz! :D Jó magamnak is nehéz sokszor beazonosítani, mert szerintem én is abba a "bizonyos" korban vagyok, hogy nem tudom magamról eldönteni, hogy felnőttem-e, vagy gyerek vagyok-e még, de próbálom tartani a kettő közti állapotot még egy ideig, mert ez így egyelőre tökéletes :D

• Violetben hasonló érzelmek dúlnak, mint bennem, de ő mégis valamiért a történetben a tizenhat éves kort kapta, aki épphogy betöltötte a tizenhetet, de már szintet is lépett az életben. (Louxiter, nem publikus.)
• Randall, harmincegy éves, ő is a Louxiter egyik főszereplője. Huszonkilenc éves korában változtatták rókává.
• Frederick harmincnégy éves emberi évben, Louxiteri évben pedig negyven hét.
• Bessie tizenhárom éves, és a történet végéig annyi is marad.
• Balázs és Seron húsz évesek Az ötvenedik szobából.
• Natasa tizenhat, David tíz, Duke emberi korban tizenhat (Lora kor: száztíz), Duke testvére, Amy tizenöt (Lora korban száztizenöt). Ők A szabadság illata [J. L. Armentrout - Obszidián FF.) főszereplői.
• Shirley az Aokigahara-ból huszonhét, a húga, Jay huszonhárom, Jason, Shirley párja huszonnyolc, Ayane pedig huszonöt éves.
• Az álmodó főszereplői elég érdekes korokat kaptak a viselkedésükhöz képest, hiszen rossz gyerekeknek tűnnek, valójában viszont korán érett tini fiatalok, akiket az élet megvert eléggé ahhoz, hogy annyi eszük legyen a rossz dolgokhoz, hogy a jóknak ne maradjon hely: Matthew agyilag: harminc, testileg tizenhét. Katie tizenhét és fél a történet elején agyilag és testileg pedig huszonöt körül mozog, miután kikerül, onnantól érik. Ana testileg huszonkettő, agyilag tizenöt.

(Remélem mindenkit bele vettem :D)

3. Mennyire dolgozol változatos korú szereplőkkel? Vannak gyerekek, idősek is?

Mint az a korokból kiderült, szerintem eléggé változatos a történet. Próbálok én is, csak úgy mint Abeth, mindenképpen megformálni mindenféle korú karaktert. Viszont érdekesnek tartom, hogy sok karakternek néha olyan gondolkodása van, mint egy ténylegesen felnőtt, ép elméjű embernek.

4. Ahogy “öregedtél”, változott, hogy miket írsz?

Szerintem nem túl nagy mértékben. Talán annyiban, hogy sokkal komolyabban veszem bizonyos részletek kidolgozását, és próbálok nagyobb teret adni a fantáziámnak (ami nem tetszik majd újra olvasásnál kitörlöm alapon), és minél mélyebbre ások, annál szabadabbra engedem. Onnantól pedig határ még mindig a csillagos ég számomra, mint régen.

5. Képzeld el a szereplőidet 80 évesen. Milyenek lesznek? :D

Ez meg nehéz lesz. Az a vad helyzet, hogy amilyen életmódot élnek, a legjobb esetben csak egy-kettő éli meg közülük a 80 évet. És akit most direkt ebbe a kategóriába foglalnék, az Randall a Louxiterből, és ő is csak azért, mert próbál még akkor is egészségesebb életmódot folytatni, ha csak hús, vagy csak "szervezetre mérgező hatással bíró" ételek, tevékenységek vannak a környezetében. 

Akit még ide tudnék képzelni, az David A szabadság illatából, de őt úgy képzeltem el, hogy hetven éves korában agykárosult lesz, és otthonban hal meg. :"D 

Esetleg még mondhatnám Bessiet és Fredericket is, de ők bármikor meghalhatnak, tehát ezt teljesen felesleges lenne jobban feszegetni :D

+1 kérdés, amit Abeth írt: Egyes írók szeretik megölni a karaktereiket. Mi erről a véleményed? Mikor elfogadható? Öltél már meg karaktert? Miért? Miért nem?

Ezt nevezem én kérdésnek. Szóval, szerintem karaktert ölni mindig, minden helyzetben kell. Muszáj, anélkül nincs olyan szintű dráma a történetben, hogy az ténylegesen a könyvhöz láncolja az olvasót. Én is fogok karaktert ölni, már öltem is ugye, Violet nagymamáját, még a Louxiter legelején (aki elolvasta, az tudja, hogy miről beszélek, és innen is hatalmas ölelés neki!) Viszont én a továbbiakban is tervezek eltenni láb alól pár karaktert (igen, a Louxiterből, és nem, nem árulom el :D). A karakterölés egyébként minden helyzetben elfogadható, ki azzal indít (just like me), ki azzal végez a történet végén. Vagy éppen a közepén. Bár mondjuk szerintem ott van a legjobb helyen, ahol a történet már majdnem a végénél jár, és megoldódni látszódik a probléma, de mégsem, és akkor a bumm. Körülbelül a könyv háromnegyedénél, értitek. 

Violet nagymamáját egyébként nem szándékosan öltem meg (amikor meghalt a nagymamám, akkor írtam újra a prológust első fejezetté, és szinte teljesen a saját élményeim alapján formáltam a történetet), de mondjuk Violet is átjuthatott volna haláleset nélkül Louxiterbe - eredetileg ha jól emlékszem, akkor így volt -, csak azt nem tudom, túl egyszerű lett volna megformálni. 

A többi történetbe is tervezek megölni karaktereket, ők vagy támadás áldozatai lesznek, vagy öngyilkosság miatt fognak meghalni, úgyhogy én - ezek alapján - úgy látszik, hogy rendkívül szeretek karaktert ölni :D

Az én kihívottjaim:

Stella

Lina

Kenaz

Köszönöm, ha elolvastad! <3