Karakterek röviden - Az álmodó

Elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, ahol egy újabb briliáns történet szereplőivel és azok gondolataival ismerkedhettek össze. Bevallom, a rossz fiúkat sokkal egyszerűbb megírni, mint azokat, akik a jobb útra próbálnak térni, vagy éppen egy ártatlan angyalkák...

Ahogy egyre idősödtem rájöttem: ennek így semmi értelme. Mintha egy magánzárkában lennék Matt és a többi intézetben levő társam mellett. Az egyik legjobb embere voltam, de azzal, hogy majd kilépek a falak közül lerombolom az egyik kis várat, amit éveken át épített. "

Én pompát és csillogást akarok az életemben. A többiek is, de ők más áron. "

Felelőtlen tuskó az összes. Nem mondom azt, hogy én nem voltam az. De ahogy rájöttem egy-két dologra a gondolkodásom 180 fokos fordulatot vett. Nem akarok többé ilyen lenni. 

És vajon ki lehet ebből szállni valaha? Matt biztos a nyomomban lesz és kénytelen leszek feldobni, amit persze nem akarok, de..."

Egyszerűbb lenne mindent elfelejteni, ahogy kilépek ebből az épületből, de be kell valljam, hogy hiányozni fog. Soha nem kívánhattam volna jobb nevelőt, és barátokat. De ők már mind másra mennek: drog, meg pia legyen, más nem számít. Mert ugyebár elfogadni és megsorvadni a saját sorsukban könnyebb, mint irányítani és kézbe venni a dolgokat, úgy, ahogy én próbálom. 

Briliáns! Mi is lehetne jobb, mint egy intézeten belül és kívül terítő banda fejének lenni? Hát persze, hogy semmi! "

Cucc, ami az egekbe repít, ital, ami mámorral csábít. Nekem ennél több soha nem fog kelleni. "

Való élet? Ugyan már! Katnek csupa felesleges, önkínzással járó álma van. Csillogás, pompa... Egyik sem ér fel azzal, hogy szabadon terítesz, és nem csukhatnak le. Mondjuk ha kikerülök innen kicsit más lesz a helyzet, de megoldjuk úgy, ahogy eddig: együtt. Hiszen a csapatmunka létfontosságú, főleg ebben a szakmában. És épp ezért tökéletes választás a baráti kör, mint segédemberek. Nem köpnek, ott vannak trében lében, és számítanak rám úgy, ahogy én is rájuk. Kölcsönös. Katie pedig egy jó nagy hülye, ha mindent bevesz, amit Mrs. Doak állít a kinti világról. "

Én azt hiszem, hiszek Katnek. Nem hülye, rettentően okos lány. És talán még jobb is, mint Matthew valaha lehetne. A srác sok mindenben tévedett már, és tökéletes ellentétek egymással. "

Jó, igazából fingom nincs, hogy mit higgyek el, és mit nem. Lehet közrejátszik az, hogy most is be vagyok rúgva mint az atom, és egy újabb üveget kezdek, de akkor is. Ki ne akarna magának olyan életet, mint amiről Kat álmodozik az utóbbi pár hónapban?  "

A magam részéről én is normális vagyok, de legfőképp akkor, amikor alszom. A nevelőintézet összes csaját meghúztam, kivéve a tizenkét éven aluliakat. Jó, ez lehet rettentően rosszul hangzik, de vannak szükségleteim! "

Egyébként meg szerintem így a harmadik adag vodka után töprengve egész jó alak lennék, ha nem volna ez az egész. Biztos, hogy ilyen kis visszahúzódó kocka lenne az én stílusom, mivel titkon mindig is szerettem a könyveket és a történelmet. Vegyük például Napóleont: ő is örült volt, de állítólag négy nőt tartott egyszerre... Ja, ez nem ő volt. Neki négy komolyabb kapcso...a fene ott egye! Lényeg a lényeg, ha egyszer a régészek közé kerülnék addig nem nyugodnék, ameddig meg nem nyalnék egy szerszámot közönség előtt! Mármint olyan ásatásit, tudjátok."

Ki vagyok én? Naponta megfordul a fejemben ez a kérdés. Talán ha meg sem születek anyámék nem dugnak be ide. Utálom az egészet. Én nem másra vágyom, csak egy családra. Persze itt is van...De ők barátok! A nevelő nem anya, az igazgatónő nem a mamám, akihez minden hétvégén lemehetek a falura. Igazából nekem már teljesen mindegy. 

Tipikus depressziós tizenhárom éves tinédzser. (Igen, tudom, és be is vallom, hogy az vagyok, ne nézz rám ilyen furcsán, mert ki...) Mit vártok tőlem? Ne sokat... Gyerekkort akartam, ahol anyával, apával és a testvéreimmel szerepelhettem volna. De ők... Az állítólagos szüleim ezt elvették tőlem és ezt, ha egyszer találkozok velük, meg fogják keserülni. 

Betettek ide, ahol kedvesek, de mindenféle gyógyszert kellett szednem. Aztán megismertem Katet és Mattet. Ők ajánlották nekem azokat a bogyókat, amiket most már naponta beveszek. Nem sokat, csak kettőt-hármat. Nem árt és nem is használ sokat, de ha a nevelők elől időben kiürítem a gyógyszeres dobozt nem vesznek észre semmit. Ezek a szerek pedig jók. Csillapítják a dühömet és csak repülök. Egy olyan világba, ahol senki már nincs rajtam és a kedvenc mackómon kívül. Még egy árva légy sem, akinek ártani tudnék a saját jelenlétemmel. 

Kellett valaki, aki ezt is bevállalja. Aki ellenszegül, annak nyekk. Habár ha nem lennék ennyire ingerlékeny talán közénk is kerültek volna be páran. 

Mondjuk, ha anno nem kezdenek el cikizni, talán nem lenne ez. Feltéve, ha alapból nem ilyennek teremtettek. 

Kat álmodozásai nem feltétlenül rosszak. Hiszen tényleg, ki ne akarna egy csupa pompa életet? Ha lehetett volna választani én is inkább egy gazdag, szerető, tiszteletteljes családba választottam volna magamat. 

Igazából nincs mit mondanom. Ami van, azt el kell fogadni. Aztán vagy jön valaki, aki képes kihúzni a szarból, vagy nem, és ebbe fogok megsorvadni. Vagy ami még jobb, egy másik, fejlettebb ellenfél megöl. De egyenlőre egy, apropó két célom van: nyugodtan megvárni, ameddig kikerülök innen, aztán felépíteni a saját kis váramat. Az már mindegy, hogy hogyan és mivel, hisz ha kikerülök innen milliók ütik majd a zsebemet az itteni bevételekkel együtt.