Cím: Aokigahara
Fejezet címe: Első rész
Kategória: blogregény
Zsáner: fantasy, horror

Besorolás: whump, mystery, dark,
Korhatár: 14+
Egy mondatos leírás: Shirley feleslegesnek érzi magát, és felindulásból cselekszik.
Idő: ismeretlen
Helyszín: LA, USA
Terjedelem: 687 szó
Oldalak száma (Word - A4): 2
Inspiráció: Pinterestről származó képek, gifek, film
Figyelmeztetés: trágár beszéd
Megjegyzés: egy régi történet újra gondolt változata. Remélem, elnyeri a tetszéseteket ez a fajta indítás is. A régi bloghoz a linket ITT találjátok.
Megjegyzés2: Hiába magyarázkodnék ismét, a Mikulás ebben az évben késett egy pár napot. De őszinte szeretettel és kíváncsisággal hozta el nektek az Aokigahara első részét. Be kell vallani, nem sikerült hosszúra, sőt. Talán direkt nem tettem elegendővé.

Első rész

A feje elképesztően sajgott, ahogy a doktor kimondta azokat a szavakat.

— Most ezzel azt akarja mondani, hogy meg fogok halni? — kérdezte kétségbeesetten. Szőkésbarna hajába túrt, majd kifújta a levegőt. A szíve sajgott, mert nem tudta, mi tévő legyen. Sírjon, vagy csak tomboljon? Esetleg félig ülve csak nyugodtan próbálja meg átvészelni a tényeket? Shirley szava elakadt, ahogy a doktor épp ellenkezőleg rázta a fejét.

— Nem, Miss Mowbray. Együtt lehet vele élni. De a szívritmuszavar nem játék, és magának a legrosszabból jutott ki. Kap rá gyógyszert. Ha rendesen szedi, sem elájulni nem fog többet, sem szédülni, és még talán a mellkasa sem fog szorítani. – Morogta a doktor.

Cím: Aokigahara

Fejezet címe: Prológus

Kategória: blogregény

Zsáner: fantasy, horror

Besorolás: whump, mystery, dark,

Korhatár: 16+

Leírás: egy lányt különleges, de kézben tartható betegséggel diagnosztizálnak.

Idő: ismeretlen

Helyszín: LA, USA
Terjedelem: 593 szó
Oldalak száma (Word - A4): 1,5 (másfeles sorközzel)
Inspiráció: Pinterestről származó képek, gifek
Figyelmeztetés: nincs
Megjegyzés: egy régi történet újra gondolt változata. Remélem, elnyeri a tetszéseteket ez a fajta indítás is. A régi bloghoz a linket ITT találjátok.

Prológus

Az egész teste sajgott, mikor felébredt. A szemeit alig bírta kinyitni az iszonyatos fájdalomtól, és ráadásul valami idegen helyen találta magát, mellette egy infúzióállvány állt, rajta a kis tasakkal, ami tele volt vörös folyadékkal. Gondolta, hogy az vér, majd körbenézett a szobában, és nem látott mást, csak maga előtt egy szekrényt, az ágy mellett egy éjjeliasztalt, amin az Ő holmijai voltak. Körülötte a falak kopott fehéren álltak, és még két ágy foglalt helyet a szobában. Mindkét ablakon a redőny lehúzva, és épp hogy csak alig látott valamit a beszűrődő, hajnali napfénytől. A füle mellett valami viszont iszonyatos csipogásba kezdett. Azt érezte, hogy amennyire csak lehet minden végtagja lezsibbadt, és eközben össze vissza rángatózott az ágyon. Az infúzió kiszakadt a kezéből, ahogy lélegzet visszafojtva vergődött, ami iszonyúan fájt neki, és próbált visítani, de egy hang sem hagyta el a száját. Shirley teljesen mozdulatlanná vált. Az elméje ép volt, azon gondolkozott, hogy mi lesz, ha most meghal. El sem tudta volna képzelni, sőt, még csak gondolni sem mert rá az elkövetkezendő pár másodpercben. Onnantól viszont teljes mértékben kiestek neki a dolgok, de hallani még mindig hallott minden egyes rezzenést.

Csapódott az ajtó, valakik beléptek a terembe. Az a gép a fura csíkokkal a feje mellett most már csak szaggatottan csipogott. Habár azt sem tudta, hogy hol volt mégis érezte, hogy ebből sok jó nem származik. Nem érezte egyik végtagját sem, a szemét is csak csukva tudta tartani és a levegőt is csak szaggatottan vette, aztán hirtelen abba is hagyta.

— Hívják azonnal a főorvost! — szólalt meg egy vékony, női hang. — Édes istenem kislány, csak most ne hagyd el magadat! — A lányt nem ismerte fel a hangja alapján, de nem lehetett sokkal idősebb nála. Vörös haja hosszúkás arcába bomlott, ahogy igyekezett némi folyadékot bejuttatni a lány alkarján keresztül a szervezetébe. Maszkot tett az arcára és Shirely lassan érezte, hogy a levegővétele jobb lett.

— Mi történt, kisasszony? — hallatszott egy sokkal idősebb, érdes hang az ajtó felől. Egy hideg kéz tapintását érezte a jobb csuklóján.

— Érzek? Hisz az előbb még nem éreztem semmit! — Gondolta.

— Fogalmam sincs doktor úr, de az előbb mintha valamiféle rohama lett volna — mondta a lány a vékony hangján.

A férfi valamit matatott, majd a nyakához tette az ujját.

— Azonnal vigyék a kettes műtőbe! A pulzusa zavaros, valószínűleg valami későn jelentkező komplikáció lépett fel. Mégegyszer meg kell operálnunk! — azzal már csapódott is az ajtó. A doktor valamit beleszúrt a csuklójába. Egy ideig kómásan forgatta jobbra és balra a fejét, azt még látta, hogy betolják a műtőbe, de amikor egyik asztalról a másikra fektették, elaludt.

***

Az egyik pillanatban még minden rendben volt vele, aztán már csak arra emlékezett, hogy valamit beleszúrtak a csuklójába, most pedig ott feküdt mozdulatlanul, és várta, hogy végre visszajöjjön az orvos az eredményekkel. A feje nagyon nehezen mozgott, de azt mondták neki, hogy pár óra múlva jobb lesz. Igazándiból nem tudta, hogy a fejének mi köze van a szívéhez, de hát a dokik tudták.

— Nos, megvannak az eredmények, Miss Mowbray — lépett be a főorvos a szobába. Megfogta, majd maga alá húzta az egyik széket az ágya mellett és leült. Hatalmasat sóhajtott. A pasas nem volt idősebb talán negyvennél, de a haja már őszült, az arcán látszódott, hogy nemrég borotválkozott meg. A homlokán néhány ránc is megjelent, ahogy tanulmányozni kezdte az eredményeket, Shirley pedig amennyire bírta, felé fordította a fejét, hogy láthassa a doktor arcára kiülő reakciókat. Az egyik percben oldalra húzott szájjal, a másik percben pedig kikerekedett szemekkel bámulta a papírokat — Az eredmények ötven-ötven százalékban osztódnak el. — A lány tekintete elnehezült, és alig bírt odafigyelni az előtte magyarázó férfire. — Melyikkel kezdjem? — kérdezte.