A fülszöveg

A mai nap margójára, amikor is elkészült a blog hivatalos Facebook oldala (link), gondoltam felfrissítem az egyik régi bejegyzést a fülszövegírásról. Bevallom, ahhoz képest, hogy régen fogalmaztam, eléggé összeszedett kis bejegyzés jött létre. (Egyébként, rengeteg dolog és új bejegyzés van a tarsolyomban.)

____________________________________________________

Mielőtt bele kezdenék, szeretném, ha letisztáznánk egy pár alap dolgot, amit azok kedvéért tartok fontosnak kiemelni, akik még csak most kezdik a blogolást/könyv írást, vagy már teszik egy ideje, de még mindig nem tudják, mekkora az ideális terjedelem és szerep a fülszövegnél/tartalomleírásnál. 

• Mi a fülszöveg/tartalom? 

A fülszöveg: Fülszöveget elsősorban blogoknak szokunk adni, de mostanság (már nálam is) inkább rövid tartalomnak mondanám, elvégre ha azt az oldalát nézzük, akkor az is. Ez a pár mondatos szöveg mutatja be a történetedet nagy vonalakban, és mondhatni ezen van a hangsúly, hiszen ha valaki belép a blogodba, vagy megfordítja a könyved, sok esetben elkezdi olvasni a könyved hátlapi borítóján szereplő kis szöveget, és bizony ez a kis szösszenet dönti el, hogy megvetted-e az olvasót a történeteddel, vagy sem. Persze nem mondom azt, hogy nincsenek olyan könyvmolyok vagy blog olvasók, akik egy-egy oldal után lesznek meggyőzve. 

Fontos leszögezni, hogy a fülszöveg terjedelme min. 100, max. 200 karakter lehet, ami kb. egy bekezdésnek felel meg. 

Tehát: , marketingeszköz, érdeklődésfelkeltő szöveg, rövid, tömör, nem foglal mindent magába, és lényegre törő. Blogon az első modul. 

A tartalom: Tartalomnak azt nevezzük, amikor a könyv hátuljára nyomtatott szöveget szerkesztenek. A lényege ugyan az, mint a fülszövegnek, viszont lehet 200-nál több karakter is. Több bekezdésre is felosztható. Itt lényegében lehet, hogy több információ jut el az olvasóhoz, de az igazán jó írók még így is tudják csökkenteni az információkilökést. Nagyobb hangsúlyt fektetnek a titokzatosságra, hiszen a valóságban ténylegesen marketingeszközként használják, mivel sokszor ez alapján dől el, hogy a vásárló ténylegesen megveszi-e a könyvet, ha a borító még nem is olyan csudaszép. 

• Mi legyen a tartalma?

Gondold végig!

Hogy mit? Az egész történetet! Ha van elképzelésed a főbb szálak haladásáról, mindenképp rágd végig, melyik szálat lenne a legmegfelelőbb a fülszövegbe építeni. Ragadj egy papírt és egy tollat, vagy épp a Word doksid legvégét, és jegyzeteld ki pontokban, hogy mi mit követ, mindent, amit lényegesnek tartasz! Hiszen csak akkor tudsz egyéncsalogató fülszöveget írni, ha pontosan tudod, hogy a történeted eleje merre tart. Az sem baj, ha a végét, vagy a közepét még nem tervezted el, az már részletkérdés. A fülszöveg lényege nem attól függ, hogy éppen mennyit tudsz a történetedről, hanem attól, hogy mit akarsz bele tenni. 

A fontos fordulópontok viszont lényegesek, legyen akár a történet elején, vagy a végén, úgyhogy ezért jó nagy távlatokban gondolkodni. 

Személyes: én a regényemet is három fő pontra osztottam (kezdetek - a történet első pár fejezete -, haladás - a középső pár fejezet -, elkészülés - az utolsó pár fejezet -). Majd mindegyikhez hozzá csatoltam a köztes történéseket, azt, hogy milyen dolgok történhetnének az első pár fejezet és a középső pár fejezet között, így létrejön még pár, fontos információt tartalmazható fejezet. 

Szókavalkádra fel!

Ha még nem lett volna elég a szavakból, fogj még egy papírt, vagy üss egy üres oldalt a Wordben, és gyűjtsd ki azokat a szavakat, mondatokat, amiket feltétlenül olvasni akarsz a fülszövegedben! Tehát gyűjtögető életmódot kell játszanod. 

Ne félj attól, ha esetleg a blogod címe az, amit bele akarsz építeni, hiszen az máris mindjárt csalogatóbbnak látszik. Ne félj furcsa, vagy mások számára idegen hangzású szavakat beleszőni, hiszen ez teszi majd érdekessé az olvasó számára, viszont próbáld meg óvatosan körül írni, hogy mi a szöszt is jelenthet, mert ha nem igazán lehet rájönni, az olvasód érdeklődését el is vesztheted. Röviden? szőj bele minden olyan szót, mondatot, amit szívesen elolvasnál a saját fülszövegedben.

Mindent, vagy semmit

Mint író, és mint olvasó, bártan kijelenthetem, hogy mindenre a maximálisnál több hangsúlyt kelle fektetni. Tehát nem elég, ha csak egyszer-kétszer átnézed, hanem inkább nézd át vagy hússzor, de egyetlen egy baljós bakit se hagyj magad után. 

Tehát, mindenképp ki kell derülnie annak, hogy milyen zsánerbe tartozik a történet, de nem tárhatod fel a létező összes kategóriát, amibe a történet később tartozni fog, nem vonhatsz bele minden szálat. Még ha valamelyiket (tegyük fel horror) titkolni is akarjuk, akkor is kell utalnunk rá valamilyen módon, például eszközökkel(pl. Fegyverek hangos durrogása.), hogy azért süljön le arról a szövegről; nem egy szokványos regénnyel találja szembe magát az olvasó. Tehát a fő témát, a fő szálat, amiből az egész kiindul mindenképp meg kell adnunk a történetnek, de a mellékeket valamilyen módon titokban is kell tartani. 

Evidensnek tűnik, de lehetőleg ne lőjük le a végkifejletet. Sokan elsiklunk felette, és néhányan mindig beleesünk abba a hibába, hogy a tudtunkon kívül leírjuk azt, ami a történet végén történni fog: "Sarah és Dave élete eleinte nem fényesen alakul, de igazán kitartó személyiségüknek köszönhetően minden helyre jön" és az ehhez hasonló mondatok könnyen lelőhetik a poént.

Szóval amire eddig rájöttünk az az, hogy:

• utaljunk a zsánerre

• ne akarjunk mindent zsánert rázúdítani az olvasóra

• a konfliktusokat nyitottan kell hagyni

• figyeljük a mondatainkat, és alaposan rágjuk át őket, hátha az olvasónak fura logikája van, amivel pillanatok alatt kiderítheti, hogy mi lesz a történetünk vége

Próbálkozni szabad!

Remélem tudod, hogy a madarakat is úgy dobja ki az anya a fészekből, amikor repülni tanítja őket. Na most, elkezdheted próbálni a szárnyaidat. Elképzelhető, hogy azért vagy bizonytalan magadban(ha az vagy), mert az előző fülszöveged nem sikerült túl jól, de ez lehet szimplán attól is, hogy nincs hozzá érzéked, vagy csak rosszul raktad össze. 

Ha az első és harmadik csoportba tartozol, akkor ajánlanám, hogy miután megírtad, várj vele pár napot, amíg közzé teszed, és közzététel előtt olvasd át, módosíts, amin szükségét látod. Majd ha lehetőséged van rá, kérd ki pár, tapasztalatlanabb ember véleményét, olyanokét, akik közel állnak hozzád, és aszerint módosítsd őket. Ez azért jó, mert megtudhatod, hogy nekik mire lenne szükségük ahhoz, hogy megfogja őket. 

Ha a középső csoportba tartozol, akkor is ajánlatos megírni a fülszöveget, majd közzétenni néhány Facebook csoportban, és kikérni tapasztaltabb írók véleményét. VAGY, ha van olyan szerencséd, és ismersz pár tapasztaltabb bloggert, kérj tőlük segítséget üzenetben, email-ben, akár, ha bele mennek, meg is irathatod velük, de fontos, hogy minden részletbe be kell akkor avatnod őket, hogy pontosan tudják, mit akarsz elérni a fülszöveggel. 

• Fülszöveg példa

Végül egy fatnasy példával érkeztem nektek, amit most jó alaposan szét fogunk boncolni, tehát lássuk, a(z) A Cimmeria titka rövid tartalmát: 

"Allie ​élete darabokra hullott szét. A bátyja eltűnt, utálja a sulit, ahova jár, a szüleitől sem számíthat megértésre… és már megint letartóztatták. Nem csoda, hogy az ősök megint új suliba küldik. De ez egyszer valami teljesen szokatlan helyre. Allie nem érti, hogyan kerülhetett a Cimmeria Akadémiára, oda, ahol a felső tízezer csemetéi tanulnak a patinás kastély festményekkel díszített falai között, vagy éppen a bálon táncolnak gyönyörű estélyi ruhában és szmokingban, kényelmükről pedig személyzet gondoskodik. A legnagyobb rejtély Allie számára mégis az Éjjeli Iskola, amelynek céljáról, működéséről és tagjairól csak a beavatottak tudhatnak.  

Allie érkezését a többiek is értetlenül szemlélik, hiszen a lánynak sem társadalmi rangja, sem családfája, sem különleges képességei nem indokolják a Cimmeria Akadémiára való felvételét. Gyanakvó ellenségei mellett barátai is akadnak, de Allie rajtuk is nehezen igazodik ki. Abban sem biztos, kinek őszintébbek az érzései a két fiú közül: Sylvainnek, a jóképű francia arisztokratának vagy Carternek, a mogorva árva fiúnak. Egymást követik a különös események, melyek következtében a lányt egyre nagyobb veszély fenyegeti." - C. J. Daugherty

Mint azt olvashattátok, a főszereplő nevének ismertetésével kezdődik - szinte - minden fülszöveg, és ez itt is így valósul meg. A következő lépés, hogy elmondjuk mi érdekes a karakterben és családjában, mitől lesz olyan magával ragadó a történetünk főszereplőjének élete. Majd a dolog, ami fejre állítja az egész történetet és a szereplőnk életét az, hogy bekerül a Cimmeria Akadémiára, ahol más, rangosabb diákok tanulnak, majd következik a rejtély. Ekkor az olvasó már kérdezgethet magába, hogy mi a fene lehet az az Éjjeli Iskola, és minek van olyan egy csupa természetfeletti lénnyel teli akadémián, ha már így is eléggé bonyolult és elcsépelt Allie élete. Tehát ha valami olyasfajta szöveget belecsempészünk a szövegünkbe, ami kérdéseket tettet fel az olvasóval, már jó úton haladunk, hogy felkeltsük az érdeklődését. 

Végül mikor a második bekezdéshez érkezünk már érezni lehet, hogy egy ténylegesen nem mindennapi történettel állunk szemben. Ahogy a szerkesztő is írja, egymás után következnek a különös események, de ez nem csak a történetre igaz, hanem magára a második bekezdésre is, hiszen többféle információt is megkapunk belőle, ami még talán hasznunkra lehet, miközben olvasunk (feltéve, ha jó a memóriánk, de hát ez egy sokat olvasó embernél felettébb sem probléma), ilyen például a francia arisztokrata és Carter kapcsolata, ami már rögtön egy (vagy két) szerelmi szálra utalhat. Valamint az is kérdéseket ébreszthet fel bennünk, hogy Allie miért került oda, amikor semmilyen képességgel nem rendelkezik. A veszély, ami pedig a lányt fenyegeti... nem derül ki, titok marad, és ez így is van rendjén. Lezárásnak ez a mondat szerintem pont tökéletes egy fantasy történet fülszövegének végére. 

Tehetünk fel kérdéseket is a fülszövegek végén, akár a közepén is úgy, ahogy Kresley Cole tette a Méreghercegnő első kötetében:

De vajon képes lesz-e neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort? Kiben bízhat Evie?

Igen, ez a példa szerintem tökéletes megtestesítője annak, hogy hogyan csempésszünk bele megválaszolhatatlan kérdéseket egy fülszövegbe úgy, hogy még némi romantika és veszélyérzet is társuljon hozzá.